Szia Pobeda!

 

Fáradhatatlan munkásságod folytán ambivalens érzéseim támadnak.

A szócikkek jó nagy része ismertsége folytán engem nagyon megérint, másrészt kicsit rossz érzés, hogy mennyi minden kimaradt (részemről!). :(

Az is igaz, hogy a világból csak az a miénk, amennyit megismertünk.

Az sem csekélység!

Én humán jellegű oktatásban csak a gimnáziumban vettem részt, így minden más csak önképzés révén jutott a birtokomba.

A szakbarbárokkal amúgy sem tudok mit kezdeni.

Az ismeretek hatalmas köre a legtöbb szakképzettet kicsit az ismeretei börtönébe zárja.

Van olyan szakember, aki nyúlfarknyi szakterületen rágódik.

Ők általában nagyon sikeresek, de szerintem úgy vannak, mint utas az expressz vonaton, aki csak az olvasmányába tud lemerülni s mellette esetleg csodálatos dolgok suhannak el.

A topik nagyon sikeres tagjaitól szeretnék bocsánatot kérni!

Arról nem beszélve, hogy tevékenységük tárgya nyilván sok örömet jelent számukra!

Azt tehetik, ami a hobbijuk.

Szerencsések!