"itt nem magasra jutott, pozícióba került, odatett emberekről, urakról meg feudalizmusról van szó.
Marton és Kerényi 2 nagyon tehetséges és szorgalmas szakember, művész és újító, akik saját jogon jutottak oda, ahol vannak."
A kérdés nem az, hogyan került valaki hatalomba, hanem az, hogy visszaél-e azzal. Sőt, az igazi kérdés az, hogy mi számít visszaélésnek egy országban, egy társadalomban.
Próbálod pedagógiai oldalról megfogni a szerintem nyilvánvalóan bunkó, nőket önmegerősítésként szakmányban kefélő és abuzáló alfahím viselkedést.
"Nem értek egyet az erőszakos neveléssel, de igenis vannak szituációk, amikor le kell ordítani a gyerek fejét, meg kell fenyegetni és csak akkor fog ott és abban a pillanatban koncentrálni."
Terelés.
Nagyon éles határvonal van a szigorú rászólás, az ordítás és a gyerek megalázása között. Írták itt a megható példákat szigorú Kovács tanár úrról, akire mekkora nagy hálával gondolnak utóbb. Még általánosabban: "engem is vert az apám, mégis ember lett belőlem -- én is odacsapok a gyereknek". Vagy: "engem sem taníttatott az apám, mégis eltartottam magam -- menjen a gyerek is dógozni 14 évesen, most már hozzon is pénzt,ne csak vigyen".
Ha már tanarak: szerintem nagyon könnyű szétválasztani a hatalommániást a pedagógustól. A megalázás vagy a szándékos fájdalomokozás kizárható az eszköztárból.
"ezután egyetlen tanár sem mer már szigorú lenni, mert rettegni fog a következményektől. És 10 év múlva nem lesz sebész, aki téged meg fog tudni műteni, mert ma a sebészeti gyakvezető nem fog rám ordítani a klinikán, hogy mit csinál maga barom, át ne vágja azt!!"
Terelés.
A szigornak semmi köze a másik ember méltóságába gázoláshoz. A tanár megszidhatja a gyereket, még akár lustának vagy trehánynak is mondhatja, de nem hülyézheti le, nem szidhatja az anyukáját, stb. "jogos indulatában", "a gyerek érdekében". A tanár kiabáljon rá a gyerekre, ha az az út felé szalad a játszótérről, de bent az osztályban ne üvöltözzön vele.
Ha az orvosi egyetemen barmozzák a hallgatót, az egybevág az orvosi kaszt feudális jellegére vonatkozó ismereteinkkel. Lehet úgy is bajmegelőzési célból rákiabálni valakire, hogy kihagyják a sértő szavakat. Még rövidebb is az üzenet, gyorsabban átmegy. Az orvosi példa azért is szerencsétlen, mert más szakmákban már nem jellemző, hogy csendőrpertuban kommunikálnak az idősebbek a fiatalokkal.
"nem lesz senki, aki az 5 órás próba közepén leordítja a kókadozó színészpalántát."
Terelés.
Egy panaszos sem hozta elő, hogy a vezérhímek ordítoztak volna velük.
A két csúcsragadozó most megszívta, mert ki lettek pécézve, vélhetőan alantas szándékkal. Azt kell látni, hogy százezerszámra futkosnak köztünk maguknak mindent megengedő alfahímek. A mi gyáva megalkuvásunk, jobbágymentalitásunk hozza őket helyzetbe.