Tegnap egy nyugdíjasklubbal Szentendrére látogattunk. Nem volt túl sok határozott célunk, hiszen ott minden második ház múzeum, templom vagy vendéglő, valamelyik majdcsak megtetszik. Végül három maradt fenn a rostán, igaz, a harmadikat csak én néztem meg.

Az első a Mikrocsodák Múzeuma, ezt még otthon kinéztük magunknak. Ez magánmúzeum, szerencsére nem foglal egy nagy helyet a kiállítás, csak akkora volt, mint egy átlagos szoba. Bevallom, eleinte csak a kuriózumot láttam benne, de később rájöttem, hogy nem az, illetve nem csak az. Igaz, a kiállított tárgyak olyan cseppek voltak, hogy csak mikroszkóp alatt láthattuk őket, de attól még igazi művészeti alkotások voltak. Csak egy-kettőt említek. Volt egy sakktábla, figurákkal, akkora, hogy egy gombostű fején nézhettük meg. A bemutatott állás egy létező nagymesteri játszma volt, de már nem emlékszem, kié. Láttam egy Lincoln szobrot, kökény magjából kifaragva. A világ legkisebb könyvét, aminek a hossza 0,6 mm, persze kézzel írva, Tarasz Sevcsenko költeményeit tartalmazta. A könyvet pókhálóval fűzték össze. Egy szépséges, japán stílusú kép virágzó almaágról stílszerűen egy félbevágott alma magján. Volt félbevágott mákszem is, ez fecskefészek alapját képezte.  A csöpp tárgyak nagy része aranyból készült, de szerintem az összes műve elkészítése után az egy grammból még maradt is.

Következett a Kovács Margit Múzeum, ott is sok szép dolgot láttam. Bevallom, az én kedvenceim azok a szobrok volta, amik alig-alig voltak kifestve, ezeket sokkal kifejezőbbeknek találtam. Ott volt régi kedvencem, az Esőleső, és mintegy kiegészítéséül a Kenyérszegő. Találtam egy Borvitéz címűt is, erről gyanítom, hogy inkább Bor vitéz lehet, és az Arany János ballada ihlette.   

A következő kiállításra már egyedül mentem el, a többieket a Marcipánmúzeum érdekelte, én inkább a Retro kiállítást néztem meg. Mosolyogtam, mert a ház előtt egy kis Polski állt, arra volt rátéve a múzeumot jelző tábla. Hosszú lenne felsorolni, mi mindent láttam, inkább úgy mondanám, hogy a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek általam jól ismert és kedvelt használati, illetve dísztárgyai. A ház udvarán 10-12 kitűnő állapotban lévő autó állít, egyik-másikba bele is lehetett ülni. Volt egy régi busz is, abba is be lehetett menni. Egy fiókos szekrényben olyasmi papírokat láttam, ami szintén ismerős volt: útlevelet, mozi, illetve buszjegyet, bérletet.

Befejezem, csak a három kedvencemet említem még: egy négylevelű lóhere alakú lottó gyűjtőládát, egy újságospavilont, és egy utcai mérleget. Ez utóbbira ráfért volna némi festés.

Ami nagyon tetszett: mindhjárom helyen udvariasak és a témához értők voltak a múzeum alkalmazottjai. Igaz, a háromból kettő magánmúzeum volt.