Hasonló cipőben járok én is.
Ilyenkor szoktak jönni a remek tanácsok, hogy költözz el és válassz egy idális QTH-t valahol az üvegvisszaváltón túl, egy hold földdel, ahol végtelen mennyiségű drótot tudsz húzni.
Ebben van sok igazság, viszont az ember nem cserélgeti úgy a lakását mint más a gyatyát - egyéb szempontok is vannak a rádiózáson kívül.
Szóval kompromisszumra kényszerülünk, rossz antennákkal, sok QRM-mel, agyamputált közös képviselővel.

Én is próbálkoztam hasonló 10m körüli "long wire" antennával és 1:9 Unun-nal, az alábbi eredményeket digimóddal értem el.
80m-en (csapnivaló SWR-rel) egy csomó szomszédos ország megvolt.
40m-en ~2500km-es sugarú körön belül megyegetett a dolog az Egyesült Királyságtól az oroszokig, ameddig a 10W pówer elért. A legtávolabbi SWL lapot 4000+ kilométerről Kirgizisztánból kaptam.
15m-en Japán, ez az eddigi legtávolabbi trófeám..

Jelenleg egy DIY T-tunerrel és egy Kulikov antennával nyomulok, ami egy gépkocsira való tartóval van az erkélykorláthoz rögzítve (+ az R-107 ~20cm-es alupálcáival megtoldva), a korlát egyben az ellensúly is.
40m-en felejtős, 15m-en szoktam dübörögni :) vele, így azért a szokásos európaiakon kívül akadt UA9, 4L, 4X prefix is.
Egyebekhez át szoktam települni QTH2-re a szüleimhez, ott tudok drótot húzni.

Így is lehet hobbizni, csak tudomásul kell venni, hogy az ember nem nagyon rúg labdába a jobb adottságokkal rendelkező amatőrtársakhoz képest.
Kicsit olyan ez, mint amikor ott áll a vitorlás hajód tréleren a lakótelep parkolójában, csak kár hogy 100+ km-re van a legközelebbi használható vízfelület.
Nincs mese, ilyen helyzetben vagy boldog az ember a kompromisszumos kevéssel, vagy kitelepül néhányszor 10m dróttal és némi akkuval valahová, ahol nincsenek meg a lakótelepi korlátok.