Beismerés (a béke jegyében)

Napok óta rettegek, hogy kiderül, és valamelyik áldozatom nyilvánosságra hozza, mit követtem el ellene. Bűneim hosszú sorozata 1973. június 11-én, a tízórai után kezdődött, amikor rábeszéltem a velem egy óvodai csoportba járó Pannikát, hogy együtt menjünk az óvoda udvarának hátsó részén található kisházba...

Aztán beszélgetést kezdeményeztem, amelynek beteg, aljas és állatias célja az volt, hogy megnézzem. Azt. Az általam alkalmazott lelki presszió hatására Pannika megmutatta. Aztán tovább tetéztem fertelmes bűnömet, mert amikor Pannika arra kért, hogy én is mutassam meg, akkor én, bizonyára jóvátehetetlen sokkot és irreverzibilis károkat okozva neki, megmutattam. Arra vonatkozó információm nincs, hogy Pannikának tetszett-e, de nagyon súlyosan sérülhetett, mert utána hetekig hozzám akart jönni feleségül.