Mai Manó Ház - Vivian Maier kiállítása

Számomra a fotós személye legalább annyira izgalmas, mint az általa készített fotók. Ugyanis az Amerikában, egyébiránt szegénységben élő nő dadus volt és emellett hobbiból fotózta az utcát, az utca népét, lüktetését, spontaneitását csak úgy magának több évtizeden keresztül és amennyire anyagi lehetősége engedte, otthonában a fürdőszobában berendezett eszközökkel hívta elő, amúgy senkivel nem osztotta meg a látványt. Halála előtt két évvel, 2007-ben egy fiatal történész régi épületek kutakodása közepette találta meg az általa összegyűjtött több tízezer negatívot, és végül őt tette milliomossá. A képek többségén a szegényebb réteg életét teszi láthatóvá. Vivian sok felvételen megjeleníti magát is, árnyékok, tükörképek, visszaverődések, formájában. Mai nyelven rengeteget és kreatívan szelfizett.

Egyébként az épület(rész) nem kevésbé érdekes és látványos, mint a kiállítás. Mai Manó, mint a kor egyik legismertebb fényképésze építette az 1800-as évek végén, egy szóval gyönyörűséges minden, a lépcsők, belsőterek, szobák és a nagy műterem.

 

 

 

Robert Capa Központ

A szecessziós séta után szerettem volna ide is visszajönni. A magyar származású fotós képeinek egy része 2013-ban költözött állandó helyre. Az egyik teremben a háborús fotók (nagyon kevés), egy másikban az elmúlt ötven év magyar fotográfusaitól válogattak képeket – nekem ezek a pillanatok és látások kevés kivétellel nem tetszettek, illetve egy Capa díjas fiatal fotós kiállítása, a témaválasztása szintén nem talált el.

Összességében, élmény a Mai Manó volt.