"A szabadakarat az a lelki tehetség, mellyel szabadon határozhatjuk el magunkat a jó és igaz vagy a rossz és a hamis követésére. "
A fenti mondat egy theológiai meghatározás, amelynek minden szava megkérdõjelezhetõ, körülírást igényelne, de még akkor is annyira viszonylagos, hogy szinte értelmetlen. Mi az hogy jó, mit jelent az, hogy igaz, valamint ezek ellentéte? Ki határozza meg, ezeket a nagyon viszonylagos értékeket? Kinek jó, vagy rossz, igaz, vagy hamis? Szabadon, vagyis befolyás nélkül választunk, döntünk, vagy követünk valamit, valakit?

Ha a pszichológia oldaláról akarunk okosabb lenni, olvashatunk mázsaszámra okos könyveket. A végeredményben tudálékos szócséplésben elszédülhetünk ugyan, de a lényeg nem derül ki a a többnyire idegen szavak, kifejezések kavalkádjából.

Ha az ember kettõ, vagy akár több alternatíva, lehetõség közül választhat és dönt, vagy választ a sok közül, akkor csak úgy dönthetett és csak azt választhatta, amit az egyén "elõélete" determinált és így az egyedül lehetséges döntés, választás volt!

Az egyén elõélete alatt értem: az összes információt, azok folyamatos kiértékelését, a hozott döntéseket, azok hatásainak kiértékelését, külsõ események, élmények hatását, azok feldolgozását, amelyet a szóbanforgó személy születése pillanatától a döntés meghozatala elõtti idõt bezárólag megélt és emlékezetében tárolt. Nevezhetjük egyszerûen élettapasztalatnak.

Olyan, mint szabad akarat nem létezik, mert minden döntés, amit egy ember (és állat) hozott, automatikusan következett az élettapasztalatából. A különbség csak annyi az ember és állat között, hogy az utóbbi mérlegelési háttere egyszerûbb.

Egyéni véleményem szerint az u.n. szabad akarat nem más, mint "késleltetett, lassított reflex"!