A családomban van, aki a Vígszínházban dolgozik. Mielőtt kiderült, kiről van szó Sárosdi Lilla történetében, már kizárásos alapon tudták, hogy csak egyvalaki jöhet szóba: Marton László.

A másik oldala tényleg olyan, mint amilyennek Kornis lefesti: a legutolsó díszletmunkás, kellékes nevét is tudja, és mindenkivel igen kedves, az általa vezetett próbákon nem a terror uralkodik, szemben az Eszenyi vezette próbákkal.

Minőséget hoz létre.

Ezért is kár, hogy leveszik a műsorról a tervezett premiert.

Egyébként is: ez nem csupán Marton egyszemélyes produkciója, egy halom ember dolgozik azon, hogy létrejöjjön egy színházi előadás.

 

Ámde!

Minden nem feledteti, hogy rút dolgokat engedett meg magának.

Higgyétek el, a normális ember nem érez elégtételt azért, mert egy eddig köztiszteletben álló ember a sárba hull.

Ellenkezőleg! Szomorú ügy ez. Sajnálom, hogy csalódni kell valakiben, akit eddig kedveltem.

És csalódom azokban is, akik képtelen a minimális együttérzésre az áldozatokkal szemben, sőt még őket hibáztatják.

Hát ezért volt olyan nehéz kirukkolni egy régi esettel!