A saját esetemmel szeretném megvilágítani, miként működik ilyesféle esetekben a kárvallott.

Középiskolás koromban egy vidéki amatőr társulatnál voltam bábszínész, és igen tiszteltem, kedveltem annak vezetőjét, aki egyébként rendkívül lenézően, megvetően bánt a legtöbb nővel, ám velem mindig kedves volt. Kedvességét apai érzéseinek tudtam be, mert valóban minimum a lánya lehettem volna kora szerint.

Namármost a legtöbb fiatal a saját korosztályából választ partnert, gyakorta taszítja is testileg az éltesebb korú, illetve meg sem fordul a fejében, hogy mást is érezhetne iránta az idősebb ember, mint atyai szeretetet.

Ám a szóban forgó illető bizony mást érzett irántam, és ennek a másnak jelét is adta, mikor kettesben maradtunk, és megpróbált megcsókolni.

Borzasztó szégyent éreztem, és a továbbiakban lázasan igyekeztem elkerülni, hogy egyedül maradjak vele, nehogy ismét megpróbálkozzon.

Csak a barátnőmnek mertem elmondani az esetet, annyira szégyelltem.

Tulajdonképpen nehéz megmondani, miért is az áldozat restelkedik, talán arra gondoltam, hogy bizonyára okot adtam rá, vagy félreérthető volt a magatartásom, amelyből azt a következtetést lehetett levonni, hogy nyugodtan lehet testileg is közeledni.

A Martonnal kapcsolatos esetek is mind lényegesen fiatalabb lányokkal estek meg, ilyenkor fellép a tabusértés is, már-már incesztussal felérő sérelem esik, melyet az ember lánya takargat a végtelenségig, mert szégyenteljesnek tart akkor is, ha ő az áldozat.