"Ha az iszlamizálódás befejeződik"

 

Európában jelenleg elvben Törökországban, Albániában, Boszniában és Koszovóban van relatív vagy abszolút mohamedán többség. (Bár az albániai albánok többsége sokkal inkább ateistának mondható.)

 

1. Ez még messze van az elkezdődöttségtől is. Tudom, tudom, a tendenciák, a különböző nemzetiségek születési számai, a "matematika". Egy lehetséges kimenetel - teljességgel elfogadom, valós - veszélye miatt kellene minden másban erő-, ösztön- és hierarchia alapon, már-már állatként viselkedni, reagálni szinte mindenre? Akkor mitől vagyunk/leszünk jobbak?

 

2.

a) Koszovó elszakadásakor tapsoltatok. Pedig a mohamedánok szülték túl az ott korábban (100 éve) még többségi - igaz, orthodox - keresztényeket. Ja, ha a szerbek a szenvedő fél, akkor ugyanaz, amitől most rettegünk, az jó, az Ok?

b) Boszniában mindenhonnan jött mohamedán önkéntesek (arabok, afgánok, al-Kaida-s egyéb veteránok, stb.) harcoltak a szerbek ellen, nem csak bosnyák többségű területek védelmében, hanem szerb többségű területeken is, a szerb lakosság elüldözése céljából. Akkor az rendben volt, mert a szerbek ellen történt, s "az európai kultúra védelménél" fontosabb volt, hogy a szerbek szívjanak, mert azt mi szeretjük megkárörvendeni?

c) Amikor az albán hatalmi polgárháború - déli törzsek, kontra északi törzsek - idején (90-es évek első fele) fegyveres albán rablócsapatok fosztogattak rendszeresen Észak-Görögország határmenti területein, időnként le is gyilkolva a magányos házak kifosztott (keresztény!) lakóit, hol volt benned a keresztény és európai együttérzés?

d) Erdogan oly lelkes támogatásakor hol marad az erőszakos muszlim terjeszkedés elítélése? Mikor szóltál te, vagy szólt Viktor az ő nagy barátjának, hogy Észak-Ciprust talán vissza kellene adni, s nem folyton megakadályozni, hogy legalább egy föderatív Ciprus alakulhasson?

 

Valós veszély ide, valós veszély oda - igen, tenni kell ellene! -, jó nagy képmutatók vagytok. Mint ahogy "komondoros" erőszak és tsai ügyekben is.