Abszolút off, de a szolaninról (krumpli) jutott eszembe:

Nemrég volt egy film a burgonya mint olyanról. Ebben ellátogattak származási helyére (Dél-Amerikába), és kiderült, van még olyan ottani indián népcsoport, aki az eredeti, mérgező, keserű verziót termeszti és eszi a nagy magasságú hegyekben, mivel ott csak az terem meg. Viszont arra is rájöttek (vajon hány ősük árán?), hogy lehet a méreganyagot a krumpliból eltávolítani: szedés után (lámaháton :)) felviszik a fagyhatár fölé, majd hagyják megfagyni a gumókat. Utána lehozzák, ott kiolvad, a sejtnedvekkel a méreg is kifolyik, majd ezt a töppedt izét szárítják és tárolják be. Ők esküsznek rá, hogy ez a finom, a riporter is megkóstolta az ebből készült főtt krumplit, látszólag ízlett neki. :) Az mondjuk felmerült bennem, hogy ma, amikor annyi fajta krumpli fajta van, nem létezik, hogy ne lenne egy rövid tenyészidejű, de nem mérgező fajta, ami kiválthatná a régit, de gondolom, a hagyományost nehezen válthatná le az újabb. 

Szóval igen, az ember hajlandó mérgező cuccokat fogyasztani, és ha jól csinálja, még túl is éli. :)