Na, én elég "periférikus" srác voltam, 1957-ben végeztem a VIII/B -osztályt, ami a földszinten volt. Mivel éppen a forradalom után voltunk, berobogott a tanterembe az orosztanár néni, mire éles füttykoncert fogadta. Mire lecsendesedtünk, közölte, ő olasz szakos is.   "Na jó, akkor megbocsájtunk."

Végül a németet választottuk, az ideiglenes tanfüzet elején igazi Kossuth-címer volt, ezt azok értékelik manapság, akik átélték azokat az időket.

Ti fiatalabbak vagytok, talán emlékeztek 1-2 akkor még fiatal tanárra:  Dr. Zádor Andrásné magyarszakos (Éva pajtás!), ő később átment a Toldi gimibe,   Tenke Zoli bácsi (igaz magyar ember volt) testnevelő tanár.  A pedellus  Lankai Gábor bácsi volt, elől, a bejárattól kissé jobbra volt a szolgálati lakása.

Volt egy igen alacsony, kissé csúnyácska történelem tanárnő, na, ő szerettette meg velem a történelmet, mert ahogy magyarázott, az maga volt a csoda!  -  Abból az egyetlen tárgyból voltam végig színjeles!............Persze, az idő múlt, a forradalom után jött egy kifejezetten gonosz magas töritanárnő, ő már áprilistól marxizmust is kevert a tananyagba, attól kezdve szín-kettes lettem (ezzel már életem hajnalán kimutatva, nem értek egyet a korai foximaxival....

Ezzel együtt jó volt odajárni suliba  -  meg háááát, jó volt fiatalnak lenni, ez volt a napfényes gyermekkor...

Czékus Jób