"elítélt bűnösként sétáltassák végig Jeruzsálem utcáin és kivégeztessék, bizonyítékként arra, hogy az ő istene nem szabadítja meg, tehát hamis prófétának lásson."

 

 

Jézus mint szabadító jelenik meg, de mitől szabadít meg?

A  rossz döntésektől, amelyek a törvény hibás értelmezéséből fakadtak.

Itt a szabad, vagy nem szabad kérdése körül folyik a vita.

Lásd a szombat értelmezése körüli vitát.

 

„Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: Ímé a te tanítványaid azt cselekszik, amit nem szabad szombatnapon cselekedni.” Mt 12,2     

 

„És ímé, vala ott egy elszáradt kezű ember. És megkérdék őt, mondván: Ha szabad-é szombatnapon gyógyítani? hogy vádolhassák őt.” Mt 12,10

 

Jézus értelmezése szerint mindent szabad, ha jó az eredménye,  a farizeusok értelmezése a nem szabadra koncentrál.

Jézus ebben az értelemben jelenik meg mint szabadító.

 

„Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat,” Lk 4,18       

Lássuk hogyan halt meg Jézus?

 

„És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!” Mt 27,40

 

Hol történik az értelmezési hiba?

A zsidó nép egy isteni  csodás szabadítást akart látni (Mint Mózesé volt).

Viszont Jézus már az életében végig szabad volt, mert az igazságot követte, szemben a farizeusok követőivel.

 

„És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” Jn 8,32             

 

Nem Isten, nem a csoda, hanem az igazság keresése teszi szabaddá az embert.

A feltámadás mese, pont azt bizonyítja, hogy még a tanítványai sem értették meg, hogy mitől lesz szabad az ember.