Liszkay Gábor Debrecenben született, az ELTE jogi karán szerzett diplomát. A XIII. kerületi tanács lakásosztályán, majd az Országos Meteorológiai Szolgálat jogi osztályán írta a szerződéseket, 1989-ben kerül a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalathoz. A legjobbkor. A Pallast bekebelező Hírlapkiadó Vállalat élére Antall József osztálytársa, Horti József kerül. Az ambiciózus fiatal jogász hamar nélkülözhetetlenné vált a szinte a teljes magyar média fölött diszponáló, „halbiológus” főnöke számára: 1992 áprilisában a helyettese lett, 1994 elején pedig már az örökébe lépett.

Autokratikus vezető, aki a médiumait kézi irányítással igazgatja; hidegfejű üzletember, akinek egyetlen rossz éjszakát sem okoz, ha tucatnyi embert kell kirúgnia; kedvenc „motiváló” eszköze pedig a megfélemlítés

Egy akkori hírlapkiadós ismerőse szerint Liszkay könnyen váltogatta politikai nézeteit, számára egy volt fontos, mindig a győztes oldalon állni.

Liszkay előszeretettel járt el sajtóperekben; képviselte többek között Szemjon Mogiljevicset is, akit a média orosz maffiózóként emlegetett.

Az ő sztorijuk volt a D–209-es ügy, de lőttek mindenre, ami mozgott. A Magyar Narancs számításai szerint a kormányváltás utáni másfél évben 95 sajtóperük volt, a zömét elbukták. A belső ellenség sem bújhatott előlük: „munkáslevelezők” támadták álnéven Orbán potenciális pártbéli ellenfeleit. Ekkor volt a legkevésbé igaz, amit Liszkay – egyébként Boross Péter sértődött soraira – válaszolt: „A Magyar Nemzet nem párt-, hanem napilap.” Hasonlóan keménykedett a Hír Tv-nél is, ahol először igazgatótanácsi elnök, majd tulajdonos lett. A túl színes és öntudatos stábnak – Kóczián Pétertől Pörzse Sándorig – 2004 után ajtót mutatott, a helyüket kipróbált és fegyelmezett nemzetesek vették át.