Sík Sándor

    Kenet

Csitt, nyugtalan szív, légy szerény!
Öröködet te magad választottad:
A legkisebbet és a legnagyobbat
A föld színén.

Te választottál: jó neked!
Jól járt fölötted sorsvető-fonálod:
Hát simogasd, ahol előtalálod,
A lelkeket.

Nézd, nézd, fönt, lent: özönlenek!
Szívükön száz seb láthatatlan lángol.
Kell, hogy te lásd: azért kaptál a Lángtól
Lámpás szemet!

Lámpás szemet, orvos kezet,
Szívet, mely ég, mint Mózes csipkebokra:
Eredj és légy ütődött homlokokra
Zsongó kenet!