En azt nem ertem, hogy szerinted miert jobb az a tarsadalom, ahol a ferfiak eljarnak dolgozni, a csalados nok pedig nem (csak aki tenyleg akar), mint az a tarsadalom, ahol a csalados nok tobbsege is eljar dolgozni.
Ha a csalados nok nagy resze nem akar elmenni dolozni, es a ferfiak tobbsege is ezt szeretne, akkor a nok tomeges munkaba jarasa mitol olyan nagy vivmany, amihez tapsikolni kellene?
Ami egykor sok not megilletett (hogy ha gyerekei vannak, nem jarnak el dolgozni), az most csak egy szukebb reteg kivaltsaga lett. Vagyis ez a liberalizalodas inkabb tarsadalmi egyenlotlenseghez vezet, mint egyenloseghez.

Az csak definicio kerdese, hogy mit nevezunk "rinyalasnak". Nyilvan, hogy azok a nok, akik nem dolgoznak, nem rinyalnak. Azt pedig vegulis szamithatjuk "rinyalasnak", hogy ha valaki megemliti, hogy jobban szeretne otthon maradni a gyerekekkel, mint dolgozni. A "rinyalas" fokozata egyaltalan nem szamit, nem errol van szo.

A különbség, hogy a legtöbb ember nem vádaskodik, nem pécéz ki például embercsoportokat

En azt irtam, hogy az ateista/liberalis gondolkodas onzosegre osztonozi az embereket (mindenkit, nemcsak az ateistakat). Mert azt hittem, hogy azert kell vallalni 1 gyereket, vagy 1-t sem, hogy konnyebb legyen az eletunk.

De akkor ezek szerint te onzetlensegre osztonzol, mert arra akarod az embereket osztonozni, hogy minel tobbet dolgozzanak. Szoval nem a konnyebb, kenyelmesebb eletert kell 1 vagy 1 gyereket se vallalni, hanem azert, hogy eljarhassunk sokat dolgozni.