Mint megjelenése óta mindig, most is megvettem a Határtalan régészet című, kéthavonta megjelenő újságot. Ebben a számában a kocsi történtével foglalkozik. Érdekes, mint mindig, de kissé hiánylom pl. a Kocs községben készült szekeret, elvégre innen kapta a nevét a kocsi.

Szó esett a vadnyugaton használatos postakocsikról is. Ennek keretében ismertették a postakocsi-etikettet. Annyira tetszik, hogy megosztom veletek.

Kérjük, tartózkodjon a szeszesitalok fogyasztásától, vagy ha innia kell, ossza meg üvegét másokkal. Ha másként tesz, önzőnek és udvariatlannak tűnhet.

Ha hölgyek is jelen vannak, az urakat arra kérjük, hogy tartózkodjanak a szivarozástól és a pipázástól, hiszen ezek szaga visszataszító a Gyengébbik Nem tajgai számára. Dohányt rágni szabad, de a széllel MEGEGYEZŐ irányba köpjék, és ne szembe.

Az urak tartózkodjanak a durva szavak használatától hölgyek és gyerekek társaságában.

Hideg idő esetén kényelmük érdekében bölényszőrből készült köpenyt biztosítunk. Sertészőr köpenyt nem tűrünk meg, ennek megszegője a kocsis mellett kell, hogy utazzon.

Alvás közben tilos hangosan horkolni, vagy az utastárs vállát párnának használni, a hölgy vagy úr lehet, hogy nem veszi jó néven, és ebből súrlódás támadhat.

Tűzfegyvert tarthatnak maguknál, de csak vészhelyzetre. Ne süssék el szórakozásból, és ne lövöldözzenek a vadon élő állatokra, mert a lovak megriadhatnak a lövés zajától.

Tiltott téma a postakocsirablás és az indián felkelések.

Azokat az urakat, akik lovagiatlanul viselkednek, leszállítjuk a kosiról. Hosszú az visszafelé. Egy szóból is ért az okos.