Ha magad neveled a nagy bogyójú fajtát, meg fogod vele várni a teljes érettséget ezért finom lesz, nem vizes. Ehhez az is kell, hogy a tőkén erősen korlátozd a fürtök mennyiségét, és ne locsoljad.

Én igyekszem szálvesszőzni, majd egy fürt-egy hajtás-ra korlátozni. Ez jó a növényvédelemnek, jó a fürtméretnek és az ízkoncentrációnak is. Mondjuk az íz sok fajtánál a leszedés után erősen csökken, több nap után szinten alig érződik már (egy kis túlzással).

Azt tudomásul kell venni, hogy egy nagyobb bogyójú fajta azonos, vagy néha nagyobb méretű magja kevésbé zavaró, mint egy Saszla, vagy akár egy Zala gyöngye magja.

Na de pár régi fajta akkor is megtartásra érdemes.

Attila, 750g-os fürttel (nem locsolt területről, sok 30+ éves tőkéről, 4-5 kb. ekkora fürttel):

Zala gyöngye, szinte mellőle, 30 éves tőkéről, 700g, még kb. 3-4 ekkora fürttel:

Afúz Ali korai klónjának bogyói:

Nagy méretű, de finom, viszont egy marék elfogyasztása eléggé telíti az embert cukorral.

Nem beszélve a még nagyobbakról:

Gróf Monte Christo (oltás éve), Talisman cl. Stimul, tavalyi átoltásról

És egy kis összehasonlítás, Pjotr után:

Szóval nekem van új fajta is, de a régieket is megtartom, ha (és jó néhány az) arra érdemesek.