Varga Géza az írás kialakulásának becsült időpontját nagyjából 40-50 ezer évvel ezelőttre teszi.

Az írás vallási képjelekből való származtatása szerinte kézenfekvő.

Ez az elmélet teljes mértékben összhangban van a Csányi Vilmos által felvázolt evolúciós elmélettel.

A Csányi által felvázolt nyelvi és vele kéz-a kézben haladó tárgyi evolúciós időrend kiterjesztése az írásra szintén kézenfekvő.

Az írás szintúgy az ideák -a beszéd- tárgyiasítása, mint bármelyik kézzel készült tárgy, nem is beszélve az olvasóra gyakorolt kulturális

megerősítő hatásáról.

A tárgyak evolúciója, a nyelv és az írás evolúciója egymást feltételező, egymástól elválaszthatatlan kulturális jelenségek.

Ugyan azon agyi folyamatok különböző vetületeiről van szó.

 

Csányi:

 

"A tárgyakról alkotott ideastruktúrák pontos kialakítását megkönnyíti, jutalmazza a tárgy szemlélése, manipulációja, készítése. Az ember számára tehát a tárgy az identikus idea készítésének és fenntartásának egyik eszköze. Az a jelenség, hogy a tárgyakkal való manipuláció, a tárgyak formálása a központi idegrendszerre megerősítő hatású, már az ember előtt megjelenik; emberszabású majmok tárgyakhoz való kapcsolataiban Morris ezt egyértelműen kimutatta (Morris 1962). Az ember igyekszik a különféle nem tárgyi jelenségeket is tárgyiasítani (képzőművészetek, vallások). Ez lehet a tárgyi szimbólumok kifejlődésének alapja. Ugyancsak ez lehet az alapja annak az egyébként feltűnő jelenségnek, hogy amikor az eszközök, tárgyak variabilitása megnövekszik (40-50 ezer évvel ezelőtt), elsősorban a szimbolikus tartalmat hordozó eszközök, ékszerek, kultikus tárgyak stb. szaporodnak el (Clark 1970). Clark szerint szinte alig volt olyan tárgy, amelyet bizonyos fajta szimbolikus jelentés nélkül használt volna az ember. A szimbolikus tárgyak közös funkciója az, hogy szabályozza és megfelelő csatornákba terelje a szociális viselkedést. Ez a fejlődés kezdeti szakaszában olyan módon jött létre, hogy a tárgy jelenléte, primér neurofiziológiai hatásán keresztül segít megőrizni, továbbadni egy –egy, a szociális kapcsolatokban kifejeződő ideát.

 

A nyelv és a tárgykészítés ideái.

A használt nyelv is egyfajta kulturális idearendszer, a nyelv kifejlődésének tehát egy valódi evolúciós folyamat jegyeit kell mutatnia. A tárgykészítéssel, felhasználással kapcsolatos ideastruktúrákra ez ugyancsak vonatkozik. Az utóbbi évek talán legnagyobb hatású antropológiai koncepciója az a hipotézis, amely szerint meghatározott összefüggés van az ember eszközhasználata, eszközkészítése és a nyelvhasználat között (Hewes 1971). Az eszközkészítésben megnyilvánuló „kreatív intelligencia” ideája már Bergsonnál megjelenik (Bergson 1902), de csak az utóbbi években ismerték fel a grammatikai szabályok és az eszközkészítés nagyfokú izomorfizmusát (Montagu 1976). Isaac két lényeges összetevőjét emeli ki a különböző eszközkészítő tevékenységek kezdeti evolúciós fázisának: az egyik a differenciálódás, az a mérték, ami szerint a különböző formák elkülönülnek a szerszámkészítő mentális elképzeléseiben, a másik egy szabályozórendszer, amelynek alapján az alkotó a formák rendszerezett együttesét, a tárgyat elkészíti. Mindkettő kialakulását egy mentális „templát” (a neurális evolúció során keletkezett koncepció) teszi lehetővé. Az első készített tárgyak mintegy 2,5-3 millió évvel ezelőtt jelentek meg Afrikában. Ezeken még alig-alig látható a tervezés, a „design”. Közel egymillió évig alig változnak ezek az eszközök, formáikat inkább a természetes anyagok adottságai szabják meg, mint a készítő elképzelései. Körülbelül másfélmillió évvel ezelőtt jelenik meg a szimmetria, ez az első kétségbevonhatatlan kulturális idea (Isaac 1976). Az első szimbolikus tárgyak, amelyek nem közvetlenül praktikus célokat szolgáltak, csak 30-50 000 évvel ezelőtt tűnnek fel (Vértes 1964, Marshak 1976). E két utolsó periódus közé, tehát mintegy másfélmillió éves periódusra kell a nyelv kialakulását helyeznünk, ha elfogadjuk azt, hogy a tárgykészítés fejlődése pontosan tükrözi a nyelvi ideák fejlődését is.