Az Isten szó eredete.

Varga Géza kiváló dolgozata:

http://www.karuna.hu/letoltesek_elemek/magyaroshit/isten_szavunk.pdf

 

Egy apró bizonytalanság motoszkál bennem ezzel kapcsolatban.

Varga Géza valószínűleg téved, amikor az esztendő és a tengely szóban Ten nevét véli fölfedezni.

A Cz.-F. szótár szerint ezen szavakban a ten rag forgást jelent.

Az Isten és Ten szavakban viszont kiterjedésről, terjeszkedésről, teremtésről van szó, habár Isten maga a világ tengelye is.

Egyszóval a tengely és esztendő szavakban a „go” gyök (görbedést jelent) változatáról beszélhetünk mert ezek forgást jelentő szavak, de az Isten és Ten, (mint tevő lény) szavunkban viszont a „ta” távolodást, terjeszkedést jelentő gyök szerepel.

A zavar az azonos alakú gyök miatt van, de a forgás és kiterjedés képzete mégsem ugyan az.

 

Cz.-F.

~TEN

különös rag ez-ten szóban, mely a régies ezten nap (néha: ezten ez nap), különösebben ezten vasárnap, és az általános esztendő (= ezten idő) szókban fordúl elé. "Meg hattam volt az én emberimneh, hogy k(egyelme)det Biró uram, mind az egész tanácsval elhívjonak az én menyeközőmre.... Az (menyeköző) napja ez jövendő kedhez eztennap" (Régi M. Nyelvemlékek II. K. 103. l.), azaz keddhez egy hétre, t. i. a napok folyása addiglan, míg ismét a nevezett nap (kedd) fordul elé; tehát ,ezten nap' v. ,ezten ez nap' am. eztől ez nap, bővebben: eztől fogva (ettől kezdve) ez nap; vagyis a ten am. től, s teljesen egyezik a török-tatár ten v. den raggal. A föntebbihez hasonló mondatok a régieknél: "Ezten vasárnapra kegyelmed küldjön egh (egy) kocsit." (Levél 1555-ből. Szalay Ág. 400. m. l. 153. lapon). "Megh hagyom, hogy Bereghszászba vigyék ezten napra" (1556-ból. U. o. 197. l.). "Ez levél láthván, ezthen vasárnapra thi enghemet megh keressetök" (U. o. 321. l.).

 

TENY és TEN

elvont elavult gyökök, melyekből két rendbeli szócsalád származott. 1) Valamely szélesen elterjedő, vagy terjedékeny tárgyra vonatkoznak: tenger, nagy kiterjedésü víztömeg, és átv. ért. sokaság (de ez némelyek szerint am. temger, tömger); tenyér (de amely ismét mások szerént: terény) a kinyitott kéznek lapja; kétségtelenül ide tartozik: tenyészik, azaz a növényi vagy állati egyén ivadékok, sarjak által terjed, szaporodik, sokasodik. Szélesb ért. rokona azon te v. té, mely térbeli széledésre, távolodásra, ideoda irányzásra vonatkozik a tétova, tébolyog, tékozol, tévelyeg, tép, tér származékokban. A fennemlített gyök- és családszókban rendesen nyilt e hangzik. 2) Az állati vagy növényi életnek növésben elmaradt, épen nem gyarapodó állapotát jelentik: teng, tenget, tengődik. Rokon hangváltozattal alapfogalomban egyeznek vele: seny, honnan senyv, senyved, vagyis teste romlik, öszvemegy, soványodik; sin, honnan sindik, sindevész, sinynyed, lassankint fogy, vész, soványodik, növésben elmarad; csin, melyből csingér, sovány, száraz, aszott testü; csünik, a növésben késik, megfogy, elmecsevész. Ezekben alaphangzó részint a vékony i, részint ennek legközelebbi változata az élesebb ejtésü ě. 
Egészen, azaz mindkét értelemben egyezik a hindu származéku nyelvekbeli tan, ten gyökkel, ú. m. a szanszkrit tan gyökből ered: tanvat, am. terjedő és tanus vékony, gyönge; hasonlók a latin tendo és tenuis, görög teinw, tanww és tanaoV, német: dehnen és dünn stb. V. ö. TENYÉR és TENYÉSZIK.