Azzal nyitottál, hogy nekem estél, mindenféléket a fejemhez vágtál, kérdést nem tettél fel! Felrúgtad a beszélgetés elemi szabályait a személyeskedéssel, vádaskodással és rágalmazással. Ha valóban kérdeztél volna, ha valóban a kíváncsiság vezérelt volna, ha beszélgetést szerettél volna a sárdobálás helyett akkor kaphattál volna választ. Eljátszottad a lehetőséget, a másodikat-harmadikat is, nem kértél bocsánatot, nem vontad vissza a hazugságaidat, így aztán ne is várd el, hogy válaszoljak.

Ez itt nem a sértődésről szól. És ha már a csúnya szavaknál tartunk: egy-két obszcén kifejezés mellett legalább a véleménycserére még mindig maradhat lehetőség. Ha viszont az egyik fél hazudik, rágalmaz, alaptalanul vádaskodik akkor képtelenség érdemben beszélgetni, mert minden mondanivaló eltorzításra kerül. Ez a valódi problémám a beszélgetésünkkel. Amíg képtelen vagy tisztességes keretek közt tartani egyszerűen értelmetlen bármire is válaszolnom, mert lehetetlenné teszed a produktív véleménycserét.

"...a másik topikban meg sértődés nélkül tűröd, hogy szénné aláznak az evos ateista-társaid, Ez a kettős mérce pld. és ez a visszataszító, nem pedig a kereszténységben nemlétező áldozatkomplexus. "

Nem érted a kontextust a linkelt beszélgetéssel kapcsolatban, annak ugyanis előzménye volt. Szándékosan provokált azzal a szóval és szándékosan nem haraptam rá, úgyhogy leginkább saját magát alázta meg, nem engem. Azért nem sértődtem meg, mert már egy fogatlan oroszlánná vált, aki csak vergődik. Ette a fene, én csak mosolyogtam már rajta. 

Amúgy érdekes ez a szemléleted, miből gondolod, hogy ő bármilyen értelemben a "társam" lenne, amikor engem szapul? Kollektivizmus...