Na erről értekeztünk az alig huszonakárhány év alatt a legkevesebbet. :)

A célképzésről, mint a "kötelező" anyagként való felemlegetés megtörtént majd minden MT-n, de bizony sokszázszor
el lett követve az a hiba, hogy mint aki se lát se hall nyomatva volt boldog-boldogtalannak

a tengerparti luxusnyaralás, meg a Rolls-Royce-l, Harley Davidsonnal, Limóval való begurigázás a sikerszemináriumon.

Egyvalami nagyon ritkán fordult elő:

Az egyénnel esetleg arról egyeztetni, hogy van-e és ha van, milyen elképzelése van az saját életéről. :D

Amit ásitómacsek is említett: néha durván át akarta kísérni a szponzor az idős bácsit nénit az utca túloldalára, de

DE

Soha nem kérdezte meg, hogy egyáltalán át akar-e menni!

Célképzés abban merült ki, hogy pl. sikerszemináriumokon is lobogtatta Farkas Enikő az ausztráliai salátázást. Túllihegve, túlspilázva, 

hogy az milyen nagy dolog már és meg tudod csinálni! Vagy olyanok merültek fel, mint pl. Gidóék mit vesznek fel. :)

Értem én, hogy valahogy be kell mutatni a vagyonosodás lehetőségét, de... 

Teljesen hiányzott az az egyénre szabott célképzés, amivel már esetleg valós képet vetíthettünk volna azok elé az átlag emberek elé, akik, ha meglátnak egy
félmillás órát, előbb köpnek egyet, s megjegyzik, ez a burzsujoknak való... (megtörtént!)

Kérdés soha nem hangzott el: egyáltalán érdekel? :D :D Vagy nem ez, hanem más céljaid vannak? 

Most gondoljunk csak bele maradjak ennél a példánál: becsattog valaki aki építkezés kellős közepén áll, és minden más szerepel a prioritásában,

csak éppen a repülőút Ausztráliába úgy hiányzik neki, mint púp a hátára! :D

Lehet úgy elhajt Farkas Enikőstől a 3,14csába, csak úgy csörömpölök. :D