A délelőtt esővel kezdődött, ezért nem akartam szabadtéri programot. Eszembe jutott bizonyos Kenyérlelke fesztivál a MOM-ban, úgyis rég jártam ott, gondoltam, megnézem.

Kevés kiállító volt, talán 15 sátor, de érdemes volt megnéznem. Volt egy miniatűr malom, csak éppen nem szél vagy víz forgatta a malomkereket, hanem villanymotor. Így is szépen nyomon lehetett követni a műveletet.

Akár ne is mondjam, rengeteg féle-fajta kenyér és kalács volt, ráadásul jó néhány csodás kinézetelű péksütemény, kakaós csiga, túrós táska, és egy nagy tepsi bukta.

Volt büfé is, no meg szörpöket is kínáltak, még olyat is, amit nyírfacukorral készítettek, de volt többfajta palackozott bor is.

Azon mosolyogtam, hogy nemrégiben egy mesemondótól hallottam a kenyér történetét, no, igg is sikere lett volna vele.

Tényleg családias rendezvény volt, mert a kutyákat is szívesen látták, volt is jó pár, de civilizáltan viselkedtek, egy agár hajlandó volt szóbaállni velem, bár nem volt túl lelkes. Hazafelé menet azon mosolyogtam, hogy két órát utaztam oda-vissza, azért, hogy egy órát ott nézegessek. Vajon megérte? A válaszom: Igen!