Kicsit pontosítok, a szellem és a lélek nem az agyi tevékenység megnyilvánulása, hanem az agyi tevékenységen keresztül (és nyilván a test más tagjain keresztül is) nyilvánul meg. Ha az agyat lebénítod, nyilván ez a megnyilvánulás is akadályokba ütközik. A test az aggyal és a szívvel együtt csupán eszköz abban a folyamatban amiben az élet kifejeződik ebben a világban.

Ha az agyban (és a szívben) blokkolásokat helyezel el, csupán azoknak a folyamatoknak szellemi és lelki folyamatoknak szabsz gátat, amelyek ezeken a csatornákon keresztül  nyilatkoznának meg. 

Ilyen korlátozást elsősorban éppen az én-tudat tud emelni a szellem és a lélek előtt, mivel az én-tudat az egyén fejében kialakított emlékeknek az Én-hez kapcsolt értékeinek a szervezett rendszere, a valóság azonban nincs ilyen rendszerbe szervezve. Éppen ezért az Én-tudatos ember összeütközik a környezetével, állandóan harcban áll vele és igyekszik a saját kialakított rendszeréhez idomítani. Ebben a tudatosságban nincs megértés, hiányzik az intelligencia, csupán csak az Én által megítélt értékek felhalmozása és rendszerbe illesztése folyik.

Az ilyen ember nem csak környezetében emel korlátozásokat, hanem saját gondolkodásában és érzelemvilágában is akadályokat teremt, mivel ezek ráéreznének a környezettel szembeni visszás működésére. Erre pedig nincs szüksége.

De ha az egyén képes felszabadítani lelkét és szellemét az Én-tudat hamis képzeteiből, azt átjárja az élet világossága, és megtapasztalhatja az Isten békességét és örömét, amiről sok bölcs és tanító beszélt már.