Csak az gondolhatja hogy nincs lélek és szellem, aki nem éli meg a lélek és a szellem gyümölcsit, és hiányzik az életéből mindkettő. 

 

Amennyiben a meditáció csak egy tudatos tevékenység, még bőven lehet az a korlátolt szellemiség üresjárata.

 

Mik tehát a gyümölcsök, amelyek alapján meg lehet különböztetni ezeket a lényegeket, és meg lehet tapasztalni, hogy nem pusztán a tudatnak egy vezérelve, képzete, eszméje lennének?

 

A lélek alapjaiban az érzelmek világát fedi le, gyümölcsei a szeretet, öröm, bánat, békesség, bátorság és az érzelmek egy széles skálája, amely mind hiányzik a csak tudatosan élő ember elvekkel vagy szabályokkal irányított viselkedéséből.

 

A szellem mozgástere a bölcsesség, tudomány, értelem területe, amely képes feltárni a valóság összefüggéseit, okait és következményeit, értékelni az eseményeket, és döntéseket hozni a helyes és helytelen megkülönböztetésével.

 

A test valójában egy köztes tere az egyén lelki és szellemi valósága valamint a környezete valósága között, biztosítja a környezet mind szélesebb érzékelését, annak hatásait rögtön reagálja szenvedésein és élvezetein keresztül, valamint visszahat a környezetre az én-tudatával gyártott és mérlegre tett cselekedetei segítségével.

 

A tudat amennyiben csupán a környezet visszahatásaként alakul ki, megalkotja az ÉN képzetét, és ezzel korlátokat emel a lélek és a szellem megnyilvánulása előtt, kötődni kezd a maga alkotta szabályok és képzetek önalkotta rendszeréhez, és konfliktusba kerül az így már meg nem értett környezetével.

 

Honnan van a sok összeütközés, konfliktus és háborúság? Mind ennek a mesterségesen kitermelt én-tudatnak az eredménye, amelyben nincs helye már a lélek és a szellem gyümölcseinek. 

 

Ha az egyén képes felszabadítani szellemét és lelkét a hamis tudatosság korlátaiból, megszületik a világosság, és megtapasztalhatja Isten békességét és lényegét.

 

Ezért mondja Jézus: ha megismeritek az igazságot, az igazság szabadokká tesz titeket.