Gogol: Egy őrült naplója

Sokáig hatása alatt voltam, de nagyon nehéz bármit mondani a világirodalom egyik legfajsúlyosabb és közismert monodrámájáról. Ami biztos, bő másfél óráig egy hatalmas utazás részese lehettem, utána még sokáig dilemmáztam, ki az őrült és ki nem, ki normális és ki nem, de nem jött ki sehogyan sem az egyenlet.

A szürreális színpadon semmi sem funkcionális, a bútorok, berendezési tárgyak torzulása szinkronba áll az észlelés, az elme szabálytalanságával. Keresztes Tamás nagyon szépen kidolgozott játéka elvitt a legeldugottabb zugokba, hol tombolt, hol csendesen molyolt, az erőteljes kibillenésekkel visszavonhatatlanul menetelt a teljes becsavarodásba.

Nagyon intenzív, vibráló darab, amit fokozott a színész saját maga kreálta hangeffektusok, zenék, fények együttese.