Szerintem pedig éppen a sumo az a sport (talán több is emiatt, mint sport), amelyik esetében a részt-

vevők (versenyzők, edzők, sportvezetők) sokkal inkább ragaszkodnak az 500 éves hagyományokhoz

(a japános már csak ilyenek - amint látható volt ez a II. világháború legutolsó napjaiban is a Csendes

Óceeáni szigeteken vívott dzsungel - harcokban - az amerikai katonák sokat tudnának erről mesélni),

mint más sportágakban, ahol éppen az eredményességre és a sikerre törekvés miatt állandóan - ma

már tudományos alapokon és igényességgel - keresik a centi - méterekben, a kilókban és a század -

másodpercekben mérhető fejlődés útját. A sumo nem igazán ez utóbbi fajta sport. Szerintem maguk

a japánok sokkal inkább a sport és a művészet valamiféle sajátos keverékét látják és élik meg benne.