Van némi restanciám a nyári kultúrberket illetően. Kezdem is egy kifejezetten nem medenceparti limonádéval.

 

Edouard Louis: Leszámolás velem
(Jurányis darab)
Egy francia munkásnegyedben nevelkedett és abból sikeresen kitörő fiatal férfi meséli el küzdelmes életét monodráma keretén belül. Hihetetlen volt a helytállása, fizikailag is - egy bazi magas cipőben tipeg a darab kétharmadában, nyakig beöltözve vastagon -, lelkileg meg végigment azokon a stációkon, amelyek gyerekkorától kikövezték útját, részeges nagyszülők, bántalmazó, tökösséget elváró szülők, kiközösítő gyerekcsoportok, teljes szeretet- és figyelemhiány, miközben küzd az egyre inkább tudatosodó melegséggel. A családtagok stilizált kartonlapon jelennek, akiknek magára ölti eltorzult személyiségüket. Többször kirázott a hideg, ahogyan ugrált a mélyen átélt szerepek között. Élesen, keményen koppannak a szavak egy érzékeny lélek mélyéről. Megrázó, pisszenés nélküli másfél óra.

 

 

Aztán egy felszínen vidám darab, ha mélyebben kurkásznék nagyon nem.

Szép Ernő: Vőlegény
Adott egy igen klasszikus történet, miszerint a szegény sorsú család szépséges, talpraesett és csípős nyelvű lányuk férjhezmenetele kapcsán reméli a jobb létet, a társadalmi felemelkedést. Ha pénzcsináláshoz nem is, de az előkelő, nagyvonalú élet látszatkialakításához mindenképp értenek. Pénz, pénz, pénz, minden e, illetve vagyis e utáni sóvárgás körül forog, előbb utóbb bedarál szerelmet, családi kapcsolatokat, tisztességet, alantas vágyuk a tisztesség szélére sodorja az összes szereplőt, nincs kivétel. Természetesen semmit sem kell komolyan venni, minden eltúlzott, sarkosított, az összes nyűglődés, hazudozás, becsapás. A családtagok szórakoztató karakterek, a szülők szerepében Takács Kati és Gazsó György, a szerelmesek, vagyis egymás pénzét sóhajtozók - mert hogy a vőlegény sem veti meg a felemelkedés ilyetén lehetőségét - Kovács Patrícia és Szabó Kimmel Tamás. Igazi őrület, a szó jó értelmében. Egy percet sem unatkoztam, sőt helyenként soknak is találtam a helyzetkomikumot.

 

A kimódolt család, ahol még takar az álarc:

 

 

Jövök még :)