"Az univerzum eseményhorizontja felé tartó csillagok . . ."

A kozmológiai horizonton belül lévő objektumok csak azokban az időszakokban közelednek a horizonthoz, majd lépik át kifelé, amikor az Univerzum épp gyorsuló tágulásban van (az infláció, és a jelenkori gyorsulás). Az összes többi lassuló korszakban (a sugárzás dominálta majd a tömeges anyag dominálta időszakokban, vagyis kb. 100 ezer évtől kb 6 milliárd évig) fordítva történt, vagyis épp a horizonton kívüli objektumok léptek be a horizonton belülre. Mert az eseményhorizont nem állandó távolságra van, hanem az Univerzum korával arányosan, fénysebességgel távolodik, így ma épp 13,7 milliárd fényévre található.

A tér tágulása a fénysebességet meghaladó sebességgel távolítja azokat az égitesteket, amelyek elég távol vannak tőlünk. Annál nagyobb sebességgel, minél nagyobb a távolságuk, erre nincs felső korlát. A kozmológiai horizont ezért nem is úgy működik, mint egy fekete lyuk körül kialakuló eseményhorizont. Például a tér tágulása során mindkét irányban átléphetik az objektumok. Jobb hát a nevében is megkülönböztetni, szokták még részecskehorizontnak is nevezni.