Kezdem érteni, mit akarsz kérdezni.

Az univerzum eseményhorizontja felé tartó csillagok, vagy akár a háttérsugárzást kibocsájtó plazma mindig látható marad számunkra, de a fényük frekvenciája állandóan csökken, és így gyengül. Ez az eseményhorizont hasonlatos a fekete lyukak eseményhorizontjához, ahol szintén lelassulva a horizontra fagyva látjuk a lyukba eső objektumokat. Maguk az objektumok viszont erről az észlelésünkről mit se tudnak, számukra a saját idejük normálisan telik, de ezt mi soha nem fogjuk látni, ha már elérték az eseményhorizontot. Amilyen sugárzást az objektum kibocsájtott a horizont eléréséig, végtelen időre széthúzódik, és ebből kapunk mi véges részt.