Szinte kivétel nélkül minden ismeretterjesztő, sőt még oktató irodalom is a hosszkontrakciót/idődilatációt ilyen-olyan példákkal szemléltetve, Lorentz-formulára hivatkozva próbálja elmagyarázni és megértetni. A laikus meg nem érti, mert a „valóság”-ot másképp látja/képzeli.

Ez normális dolog. Azonban ezen a fórumon akár laikus, akár szakember valaki, mégis csak az "igazságot" keresi. (Legalább is ez lenne a kívánatos hozzáállás.) És itt van az a probléma, amikor a laikus nem az ismereteinek a bővítésével, a dolgok logikájának megértésével próbálkozik, hanem a saját eddigi felszínes tapasztalataiból kiindulva elméleteket gyárt és ezekhez az elméletekhez ragaszkodik.
Megpróbáljuk magunknak felépíteni a modellt a szerzett információk alapján, de mindig össze kell hasonlítani a tapasztalattal, ráadásul olyan tapasztalatokkal, amelyeket mi magunk nem tudunk előállítani, mert iszonyú drága kísérletekről van szó. Nincs mit tenni, kénytelenek vagyunk elfogadni a profi szakemberek által elvégzett kísérleteket, a közvetlen és a közvetett bizonyítékokat is.
Ha már sikerült megérteni a szakemberek által preferált modelleket, akkor tudjuk érdemben tárgyalni, ne adj' isten kritizálni.
A specrel egyszerűbb, de még ez is olyan furcsaságokat tartalmaz, amit a hétköznapi tapasztalatokon szocializálódott elme nehezen tud befogadni mint azt, hogy az idő és a tér nem abszolút.
A két mozdony által szállított rúd, vagy a létra-garázs paradoxon megértése vagy meg nem értése rávilágít, hol tartunk a fejlődésünkben, kell még boncolgatnunk a témát, vagy léphetünk tovább.