„A laikus a zseni, aki látja a "valóságot", a fizikus meg mindenféle hülye látszatokat akar rátukmálni a laikusra.”

Sajnálom, hogy ezt olvastad ki a leírtakból, pedig távolról sem így gondoltam.

 

„Szerintem fuss neki még egyszer...”

Azt akartam kifejezni, hogy a laikus a valóságban él, nem bonyolult egyenletekben gondolkodik, számára nem a viszonylagosság, hanem a „valóság” a meghatározó. Nem, vagy nehezen érti meg a magyarázatokból, hogy a kettő hogyan lehet egyszerre igaz.

 

Szinte kivétel nélkül minden ismeretterjesztő, sőt még oktató irodalom is a hosszkontrakciót/idődilatációt ilyen-olyan példákkal szemléltetve, Lorentz-formulára hivatkozva próbálja elmagyarázni és megértetni. A laikus meg nem érti, mert a „valóság”-ot másképp látja/képzeli. Jelzem, igaza is van. – Az ő részéről.

Persze, a fizikusnak is, szintén a maga nézőpontjából.

Mindkettőnek igaza van, mert mindkét szemlélet igaz, de ez szinte soha sehol nem kerül szóba, mégkevésbé megvilágításra!

Tehát ebben a kérdésben a látszólagosság (hosszkontrakció/idődilatáció) igazsága és a „valóság” (nincs egyik sem) igazsága feszül egymásnak.

(Továbbá rendszerint arról sem esik szó, hogy a hosszkontrakció/idődilatáció „csak” a szinkronozás (egyidejűség) technikai problémáiból fakad, hiszen nulla-idejű információátadás esetén az abszolút egyidejűség érvényesül. Ez a Lorentz-formulából is kiolvasható.)

 

A magyarázatokkal kapcsolatos problémákkal foglalkozik Bokor Nándor is egyik cikkében:

http://fizikaiszemle.hu/archivum/fsz1203/bokor1203.html