„A rudat két egymástól távoli mozdony fogja vinni - a tetejükre téve.

A mozdonyok a sín rendszerében egyszerre indulnak, és azonos módon gyorsulnak: távolságuk a sín rendszeréből vizsgálva ezáltal mindvégig konstans marad.”

 A két mozdony és a rúd ugyanazzal a sebességgel halad, egy rendszert képeznek.

Persze, megtehetjük, hogy még ezt az együttmozgó rendszert is feldaraboljuk pl. két mozdonyra és a rúdra, de tovább is mehetünk, mert a mozdony kerekei (tengelyei) is, sőt minden alkatrésze, molekulája, atomja is egy-egy saját rendszerben mozog.

A kérdés, hogy melyik vonatkozási rendszerből szemlélődünk?

Vagy egyszerre többől?

 

„Hraskó Péter jelzi, hogy a rúd valamikor le fog esni, mégpedig a Lorentz-kontrakció nevű fizikai jelenség fellépte folytán!”

Ha az álló sín rendszeréből nézzük, akkor a két mozdony közötti távolság miért nem szenved hosszkontrakciót, miért csak a szállított rúd?

 

„Innen kérem Matolcsi Tamást (vagy az ő tanítványait), hogy minősítsék Hraskó professzor úr

véleményét.”

Én nem vagyok a tanítványa, de miután hozzám idézted a hozzászólást, illik válaszolnom. (Meg szeretnék is…)

 

Mint fentebb írtam, a példa alapvetően félreérthető s - szerintem – alkalmatlan a jelenség bemutatására, mégkevésbé megértésére, hiszen azt a látszatot kelti, hogy a hosszkontrakció nem érvényes a (mozdonyok közötti) távolságra, csak a rúdra. Viszont a rúd molekulái, atomjai közötti távolságra már igen… Hmm…

 

Ettől eltekintve Hraskó Péternek a hosszkontrakció létezésében igaza van. Bár a rúd nem fog leesni, ez  biztos. Már azért sem, (meg egyébként sem) mert a hosszkontrakció az egész szerelvényre vonatkozik, nemcsak a rúdra.

Azt meg csak halkan jegyzem meg, hogy Matolcsi Tamás sem tagadja a hosszkontrakció létezését, csupán megjegyzi a már idézett véleményében, hogy mindez csak látszólagos (bár valós) jelenség:

 

„Tehát mind az alagút, mind a vonat állítása igaz, persze két különböző

szinkronizációra vonatkoztatva.”

http://szofi.elte.hu/~szaboa/MatolcsiKonyvek/pdf/jegyzet/terido.pdf  131. old.