Nem ellentétre gondoltam a két zenész kapcsán, hanem pont arra, ami a zenélésen kívül még közös bennük: hogy már nincsenek közöttünk! Duff mindkettejükről megemlékezett így a maga módján, ami szép dolog, viszont így kétszeresen is utal arra, hogy egyre inkább elmennek a nagy nevek a könnyűzenéből - nemcsak a rockból, de a popból is - és hogy pont emiatt nincs már az a világ, amelyben a Guns a csúcson volt.

 

Tévedsz a közönségben is, tele volt a prágai óváros a koncert napján Guns pólós arcokkal és a nagy részük ráadásul magyar volt... és másnap a vonaton is ez volt a helyzet hazafelé. Ez azért egy kicsit meglepett, hiszen eddig pont csak a Maiden volt az, amelynél tudod, hogy a lakóhelyeden látszik, mert mindenki az ő pólójukat hordja... :-)

 

Nekem inkább ott volt a bajom, hogy mikor be akartam állni egy nagyobb üres placcra, a mögöttünk lévő cseh családban az anya elkezdett velünk óbégatni, hogy ne tegyem - annyi oka talán lehetett, hogy nagyon magas vagyok, és zavarhattam a kilátását, de ezt is meg lehetne beszélni kulturáltan, nem úgy, hogy a férje meg elkezd lökdösni. Ez azért is érthetetlen, mert rendszeres fesztiváljáró vagyok a cseheknél, és eddig mindig jó fejek voltak velem, ahogy az ilyeneken jelen lévő szlovákok és lengyelek is.

 

 

 

Ha pedig már szóba hozod, hogy mi volt a 80-as, 90-es évek fordulóján... én akkor még kicsi voltam ahhoz, hogy koncertekre járjak, és a családban sem volt nagyon, aki komolyan fertőzött volna ezekkel. Pont a Guns volt az, akiket először hova tudtam tenni, mikor az Illusion megjelenése után minden csapból ők folytak. Rám is hatással voltak, pont ugyanazzal, amivel másokra is: hogy tényleg jó zenét csináltak, extravagáns megjelenésűek voltak. Aztán később, mikor jobban elkezdtem érdeklődni a fémzenék iránt, beleástam magam a munkásságukba, és kiderült, hogy a már ismert slágereik mellett mennyi jó dolgot csináltak (Civil War, Estranged ilyen nálam).

 

De mikor utóbbi történt, már csak Axl volt ott a bandában... és emellett ami még nem mindegy, az a sok éves nem turnézás és az az egy szál Chinese Democracy (ami ugyan kimaradt az életemből, de itt a koncerten azzal is megvettek kilóra). Van még az a kb. 10 banda, amely évtizedek óta töretlenül fenntartja a széles közönségeket megszólító világsikerét - de ehhez az is kell, hogy néhány megrázóbb tagcsere és nem túl jól sikerült lemez ellenére folyamatosan turnéznak és szállítják az újabb albumokat.

 

A Guns-nál pont utóbbi hiányában nem tudtam úgy tekinteni erre a produkcióra, mint a Scorpions, a Metallica és a Maiden esetében, akiket abból az előbb említett 10-ből igazán kedvelek. Kevésbé a kedvenc bandáim egyikét láttam most bennük, akiket mindig úgy várok, mint a messiást - ennek ellenére az összeborulás híre után sem volt kétséges, hogy ezt látni kell (olyannyira, hogy kiemelt állóra vettem jegyet!) - hanem inkább egy legendát, ami hihetetlen, de nagyon is igaz volt!