"Könyörgöm!

Egyszer ebben a büdös életben rajzolj már le egy téridő-diagramot, és nézd meg rajta, hogy a múltbeli fénykúpunk palástja adja azoknak az eseményeknek a halmazát, amelyről éppen ebben a pillanatban érkezik be a fénysugár!"

 

Negyedóra gugglizás eredménye:

 

Egy nem táguló síknak tekintett téridőben ez az univerzum téridő-diagramja:

Jól látszik rajta, ahogy megfigyelőként haladunk időben előre (T tengelyen felfelé) a múltbeli fénykúp és a háttérsugárzás (CMB) síkjának metszetei egyre táguló körök. Azaz ugyanabból az egyetlen "pillanatból" amit a háttérsugárzás lecsatolódása jelent, idővel mindig más és már részt fogunk látni. És mindig is csak a háttérsugárzás lecsatolódásáig fogunk visszalátni, az mindig ott lesz az égbolt képén, hiszen vannak még olyan távoli tartományai a lecsatolódáskorabeli univerzumnak, ahonnét a fény még nem ért be hozzánk, mert úton van.

 

Az érdekesebb rész most jön!

Mivel az univerzum térideje görbe (tágul) és mivel a fénysebesség a lokális vonatkoztatási rendszerekben abszolút, azért aztán amikor kis fénykúpokkal a táguló univerzum objektumainak világvonalaira a "helyi" fény-világvonalakat felrajzolják, akkor kiderül, hogy a fenti egyszerű téridő diagram érdekesebb alakot ölt:

A piros vonal a megfigyelőhöz éppen beérkező fény világvonala, amely az útja során mindig betartja a helyi fénysebességet. Le lehet ellenőrizni: a piros vonal mindig párhuzamos az éppen közelében levő lokális fénykúp oldalával!

Azaz a múltbeli fénykúpunk az általános relativitáselmélet szerint ugyanúgy egyetlen szinguláris pontba tart időben visszafelé, ahogy minden egyéb anyagi dolog, ami most éppen szétrepül a táguló univerzumban. Hiába jelenti a bal oldali piros vonal a balról észlelt fénysugarakat, a jobb oldali pedig az átellenes jobb oldalról érkező fénysugarakat, a múltban ezek ugyanabból a kezdeti szingularitásból indultak ki!