"Az is következik belőle, hogy a fekete lyukba zuhanó egyén, még mielőtt az árapály erők spagettizálnák, meglátná a körülötte lévő Világegyetem távoli jövőjét."

Hiába adod elő újra, és hiába teszed a spagettizálódás elé, nem történik semmi ilyesmi. Abból meg végképp nem következik, amit írtam. Mondom, az eseményhorizonton kívül minden közelítőleg olyan, mint egy közönséges égitest körül. Ha visszafordul és visszamegy a távoli rokonaihoz, a találkozáskor persze öregebbnek fogja találni az ikertestvérét, de pusztán befelé zuhanva egyáltalán nem látja meg a Világegyetem távoli jövőjét.

Látod, a bezuhanó részecske, mire metszi az r=2m horizontot, végtelen sok kifelé haladó fényvonalat keresztez, mindazokat, amelyek  (a függőleges tengelyre felmért idő szerint) valaha is el fognak érni egy távoli külső megfigyelőhöz (hírt víve a részecske sorsáról). Ám ez alatt csak véges számú befelé haladó fényvonalat keresztez, ezek hoznak hírt a külvilágról. (Ebben az "Eddington-Finkelstein" koordinátázásban a kifelé haladó fényvonalak görbének, a befelé haladók egyenesnek látszanak az euklideszi papíron.)