„A hosszkontrakció és az idődilatáció látszólagos vagy valóságos voltán értelmetlen vitatkozni.”

Pedig éppen e körül van számos félreértés kivált a laikusok és a fizikusok között. Ui. a fizikusok a relativitás tényét magyarázzák, próbálják a legnagyobb jóindulattal megértetni, a laikusok meg a valóságot. (vagy legalábbis azt próbálják beleérteni)

A kettő kizárja egymást miközben a kettő ennek ellenére igaz és össze is egyeztethető, de ez a legritkább esetben kerül a szakértők (és/vagy ismeretterjesztő irodalom) részéről megvilágításra.

 

A relativitás a szubjektív, viszonylagos nézőpont fizikája, ami értelemszerűen látszólagos, jóllehet valóságos, hiszen az adott nézőpontból (vonatkozási rendszerből) az események valóban úgy történnek, ahogyan azt leírja. De az nem a teljes valóság, csak annak egy szelete.

Pl: Egy templomról ezernyi fényképet készíthetünk más-más nézőpontból, akár belülről is úgy, hogy a képek közt nem lesz azonos, sőt még hasonló sem lesz mind. Mégis mind a valóságot mutatja. De nem a teljes valóságot!

Egy másik példával illusztrálva:

Adott egy nézőpont, ami felé egy rúd fényközeli sebességgel száguld oly módon, hogy a hossztengelye a haladási irányra merőleges. Amikor a rúd közepe a megfigyelőhöz ér, a rúd két végéről érkező fény (információ) akkor indult el, mikor a rúd még (viszonylag) messze volt hozzá. Ezért úgy fogja látni, hogy a rúd egy felajzott nyílként meghajlik.

(Természetesen a rúd minden egyes pontjáról érkező fény a rúd más-más, korábbi helyzetéből/ távolságából érkezik, ezért látszik ívesnek)

Amikor a rúd két végpontja és a megfigyelő (látszólag) egy egyenesbe esik, akkor a rúd közepe már rég túlhaladt a megfigyelőn.

Mindez csupán látszat, mert a rúd mindvégig egyenes maradt. (A megfigyelőhöz a rúd közeledésekor annak minden pontjáról a rúd más-más korábbi pozíciójából/távolságából érkezik a fény.)

 

Következésképp a hosszkontrakció (és az idődilatáció) egy látszólagos eseményt ír le, ami ugyan „valóságos” a megfigyelő (adott vonatkozási rendszer) nézőpontjából, de nem maga a valóság, mert valójában egyik sem történik meg: Nem rüvidül/nem hajlik a létra/rúd, s az idő sem múlik másképp.

 

„A tényleges kérdés, hogy a sebesség nem abszolút, hanem relatív mennyiség.”

Is - nem is.

Ha egy tárgy sebessége állandó, akkor valóban relatívnak tekinthető, mert minden más vonatkozási rendszerből más- és más értéket mutat. (De speciális esetben ettől még lehet abszolút is)

Úgy tudom, a gyorsulás és az azt előidéző erő között nem lineáris az összefüggés, ebből kifolyólag szükségszerűen fel kell tételezni az abszolút sebességet is. A fény sebessége nem relatív, hanem abszolút sebesség, így minden más, ennél kisebb sebesség is lehet abszolút, természetesen megtartva (illetve felvéve) más vonatkozási rendszerekhez való viszonylagosság lehetőségét.

 

„A körutazó és az otthonülő ikrek korkülönbsége viszont abszolút mennyiség, s nem relatív idődilatáció.”

Ez biztos, de a korkülönbség kérdésére most nem tudok érdemleges választ adni, mert a magyarázatok nagyon zavarosak, félreérthetők, s még nem tisztult ki bennem semmilyen elfogadható kép.