Egyszer betársultam egy asszonykához. Beszélni még nem tudó kisfiának kellemetlen szokása volt törni zúzni olyankor, amikor épp nem az ő akarata érvényesült.  (A pöttömke beszélni még nem tudott, de azzal már nagyon tisztában volt, hogy miként lehet stresszt okozni ...)

Gonoszságát megelégelvén úgy döntöttem, hogy idomítom: Amint "rájött az ötperc" -  a gatyáját lerántva csattanós pofont adtam a seggére. Bömbölt, vísított, majd kimerülve elaludt.

Többé nem tört-zúzott. (hogy milyen emberré vált, azt nem tuodom)