Egy fekete lyuk környékén mindaddig semmi extra jelenség nem tapasztalható, míg csak meg nem közelítjük az eseményhorizontját. De annak számára, aki zuhan, még ott se történik semmi az idővel. Számára a horizont keresztezése egy pillanat, és még a szingularitásba zuhanásig is csak véges idő telik. Pusztán a távoli megfigyelő számára végtelen az az időtartam, amíg a bezuhanó eléri a horizontot. A bezuhanó csak az árapályerők rendkívüli megnövekedéséből veszi észre, hogy átlépte a horizontot.

Számára nincs semmi ilyesmi:

"az idő lelassulna", "az árapály jelenség eloszlana", "az erőt kisebbnek éreznénk"

És főleg nincs ilyesmi:

"Mert az erő az tömeg szorozva gyorsulásváltozással."

Na neee!

Hogy szól Newton I. törvénye?

A külvilágból a fekete lyukba hulló információ pedig nagyrészt elvész. Bármi anyagból, sugárzásból pusztán csak energiája, perdülete és töltése marad, tehát például a külvilágról beérkező fénynek is csak az energiája, minden további mintázata, struktúrája elvész. De a spagettizálódásunk miatt a horizont alól még ezt se érzékelhetnénk, vagyis semmi ilyesmit:

"a csillagok mihozzánk viszonyítva bizonyos irányba rohannak. Egyre gyorsabb tempóban látnánk a Világegyetem jövőbeli történéseit."