Ahogy már ebben:

 

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=144306889&t=9234606

 

a hozzászólásomban említettem, olvasom Hawking könyvét, az Idő rövid történetét.

 

Ebben van szó arról, hogy nagy tömegek közelében az órák lelassulnak. De erről már írtam, megbeszéltük, hogy a Világegyetem, ha nem is 13,7 milliárd évvel ezelőtt keletkezett (mert ugye az idő most máshogy telik, mint egy milliárd évvel ezelőtt), de mégis véges idővel ezelőtt. Ez állítólag matematikailag is bizonyítható. Ezt elfogadtam.

 

Viszont ennek kapcsán van egy "újabb" észrevételem, ami már 30 éve motoszkál a fejemben, és még soha senkitől nem tudtam megkérdezni.

 

Ugye ha a Hubble teleszkóppal a Világűrt nézzük

 

https://youtu.be/w7TkMbeKUJY

 

akkor bármely irányba is nézünk, végtelen sok csillagot látunk. A csillagos ég bizonyos mintát mutat. Viszont a fény terjedési sebessége miatt, ez a látvány köszönő viszonyban sincs a valósággal. Ha például két galaxisról megállapítunk valamit, pl. hogy ilyen és ilyen távolságra vannak egymástól, ez egyáltalán nem biztos. Ugyanis mi mindig abból a fényből extrapolálunk, ami a szemünkbe (teleszkópba) jut. Ha egy bizonyos iránytól csak egy ezred szögmásodperccel is más irányba nézünk, akkor lehet, hogy az időbe milliárd éveket előre vagy hátra ugrunk, úgyhogy az a kép, amit a Világűrről kapunk, még meg sem közelíti a valóságot, azt a Valóságot, ami ebben a pillanatban van. Lehet, hogy már az egész Világegyetem üres, csak mi nem annak látjuk. Képzeljük el, hogy a fény terjedési sebessége másodpercenként a milliméter tört része. Ha most felmegyek egy toronyba és bizonyos szög alatt letekintek, akkor mindig más történelmi korszakot fogok látni. Az egyik pontban azt fogom látni, ahogy a törökök harcolnak a magyarokkal, egy kicsit odébb azt fogom látni, hogy mamutok sétálnak. De még ez a hasonlat sem tökéletes, ugyanis ezeket a történelmi eseményeket egy síkon fogom látni úgy, hogy én egy tornyon vagyok, tehát a messzelátómnak a horizonttal bezárt szögéből következtetni fogok tudni arra, hogy mennyire távoli múltba tekintek. De a Világegyetemben még ez sincs, ott ha egy távoli pontot tekintek, akkor fogalmam sincs, hogy az mélyen régi állapotot tükröz. Ez egy totális káosz. No most ebből a káoszból biztosan ki lehet következtetni, hogy minél messzebb van egy galaxis, tőlünk annál inkább távolodik? Mert ha messzebb van, akkor a múltban távolodott, sőt minél inkább a múltba megyünk, annál inkább távolodott. Ebből a káoszból lehet még pontos számértéket is kihozni, hogy a világegyetem milyen sebességgel fújódik fel???