kitadimanta Creative Commons License 2017.06.30 0 0 1278

„Sikerült helyből elvétened a létraparadoxon lényegét!”

A létparadoxon lényegét tökéletesen értem, a gondolatkísérletet annak feloldására tettem, ami lehet, hogy elsőre nem sikerült túl jól …

Tulajdonképpen a két vonatkozási rendszert kívántam „közös nevezőre” hozni, a harmadik megfigyelőtől akár el is tekinthetünk…

 

Minden vonatkozási rendszer egyenértékű, s ennek alapján megtehetjük, hogy fele-fele sebességgel számolunk a létra és a garázs esetében. Ekkor a  két rendszer hosszkontrakcióját számoló egyenleteket - miután az „L0” (nyugalmi) hossz és a relatív sebesség is azonos – egymással egyenlővé tehetjük. Ebből az fog következni, hogy semmi nem változik, sem a létra nem lesz rövidebb, sem a garázs - a másikhoz képest.

Azaz (látszólag) mindkettő arányosan rövidül. Így az elmélet sem, és a valóság sem szenved csorbát.

 

„Lényeg ugyanis nem valamiféle látszólagos vagy tényleges megrövidülésben van, hanem AZ EGYIDEJŰSÉGEK RELATIVITÁSÁBAN.”

- A rövidülést ugyan az a Lorentz formula írja le, mint az „egyidejűséget”, hiszen az utóbbiból származtatott a hosszkontrakció. (ha jól értettem meg) Tehát  mindegy mit számolunk, lényegében ugyan annak az eredménynek kell kijönni.

 

- Szerintem nem a lefékeződésről szólt a feladat, az csak egy téves „megoldása” a paradoxonnak. (Bár némi iróniával igaz, hiszen a hirtelen megálló, vagy ajtónak ütköző létra elejére a valóságban felkenődik a mögöttes része, így garantáltan befér a garázsba… )

 

Komolyra fordítva a szót; Itt is fennáll a fordított lehetőség, - miszerint a garázs fékeződik le és rövidül meg, miközben a létra áll - annak ellenére, hogy a két rendszer a gyorsulás idejére már nem szimmetrikus.

Megint ott vagyunk, ahol a part szakad: nem fér be a létra…

 

Hiába jön a képbe a létra megállásának nem-egyidejűsége, (avagy a Te megfogalmazásod;„ami a létra szerint egyidejű a két végén, az garázs szerint nem és vice versa.”) a paradoxon továbbra is feloldatlan marad, hiszen a garázs is hasonlóképp állna meg, (vagy a garázs eleje és vége nem lenne egyidejű) ha a létra van nyugalmi helyzetben.

 

Előzmény: Elminster Aumar (1201)