Nyíltan és kizárólagosan angol- és franciabarát politikát aligha lehetett józanul folytatni Közép-Európában 1938 után. Ez a térség egyébként sohasem volt sem angol sem francia érdekszféra (az ezzel kapcsolatos francia próbálkozás az első vh. után gyorsan (az 1930-as évekre) kudarcba is fulladt). Közép-Európa vagy német (mint 1918 előtt és ma is) vagy orosz (mint 1945 után) érdekszféra lehet.

A magyar vezetés 1938-40 között többé-kevésbé jól taktikázott és revíziós sikereket ért el, anélkül, hogy beléptette volna az országot a nácik oldalán a háborúba. Ez pedig jórészt Teleki érdeme volt, akit teljesen feleslegesen vádolsz nácibarátsággal.

A dolgok Teleki tragikus halála után mentek el az irracionalitás irányába, ez pedig Bárdossy és a politikusnak sajnos meglehetősen alkalmatlan Horthy hibája volt. Az 1941-es hadbalépés a Szovjetunió ellen valódi német kényszer nélkül, utána még ez megfejelve az Egyesült Államoknak küldött decemberi teljesen értelmetlen hadüzenettel, na ez döntötte el sajnos nagyrészt Magyarország sorsát. Ráadásul mindezt úgy, hogy nyerni ezzel már semmit nem lehetett, eljátszani minden addigi területi nyereséget viszont igen.