"... szerintem csak látszólagos a rövidülés, vagy még az sem …"

A hosszkontrakció és az idődilatáció látszólagos vagy valóságos voltán értelmetlen vitatkozni. Ugyanolyan, mint amilyen értelmetlen volt már a korábbi fizikában vitatkozni a sebesség látszólagos vagy valóságos mivoltán. Egy test sebessége relatív fizikai mennyiség, s mint ilyen, az értéke nem csak a kérdéses testtől függ, hanem attól a másiktól is, amihez mérem. Ám erre hivatkozva nem lehet a sebesség látszólagossága mellett érvelni. Mint ahogy nem lehet a valódisága mellett sem, arra hivatkozva, hogy eléréséhez energiát kellett befektetni.

 

A sebességgel kapcsolatban ez hamis alternatíva.

A tényleges kérdés, hogy a sebesség nem abszolút, hanem relatív mennyiség.

 

A relativitáselméletben pedig már a távolságot és az időkülönbséget is relatív mennyiségként kell kezelni. Ebből származik a hosszkontrakció és az idődilatáció.

 

A körutazó és az otthonülő ikrek korkülönbsége viszont abszolút mennyiség, s nem relatív idődilatáció.

A forgó gyűrű kerületének rövidülése az állóhoz képest, szintén abszolút jelenség, és mint ilyen, nem hosszkontrakció.

Azért abszolút jelenségek, mert a létrejöttükhöz nem csak állandó sebességű inerciális mozgások, hanem gyorsulóak is szükségesek, amelyek viszont abszolútak.

De mégse maga a gyorsulás okozza őket, hanem a relativitáselmélet antiháromszög-egyenlőtlensége. Ez hasonló mint az Euklideszi háromszög-egyenlőtlenség, amiben két oldal összege mindig nagyobb mint a harmadik. De nem lehet mondani, hogy ezt a háromszög csúcsai okoznák egymagukban, sem azt, hogy az oldalai, hanem együtt az egész háromszög. Hasonlóan van ez a specrelben, ahol az oldalak képviselik az inerciális mozgást, a csúcsok pedig a gyorsulást.