Az egyidejűség mindaddig relatív, amíg az univerzumot belülről látjuk. Mivel kívülről nem láthatjuk úgy, mint egy üveggolyót, az egyidejűség, relatív marad. Akár véges, akár végtelen az univerzum térben és időben, alkotó elemeinek összessége sem létezhet egy-időben. Még akkor se, ha isteni szemmel kívülről szemlélnénk, mert az idő és a tér, vagyis a téridő kvantumos. Ráadásul egyszer van, egyszer nincs. Találóan kezdődnek a magyar népmesék: egyszer volt, hol nem volt…