(1)

A vonásnem azt jelenti, hogy melyik hangot indítjuk a vonó elejével (kápánál, békánál), és melyiket a hegyével.

Ezzel többnyire nem a karmester szokott foglalkozni, hanem rábízza a koncertmesterre vagy a szólamvezetőkre, hogy írassa be ceruzával mindenki kottájába, vagy ha anélkül is tudják egységesen vonni, akkor nem muszáj, de ki van osztva a felelősség, hogy a vonók egyszerre járjanak, olymódon hogy az legjobban szolgálja a hangzást.

(2)

A felütés a zeneiskolában tanultak szerint hangsúlytalan, ha a zeneszerző hangsúlyos felütést akar, akkor azt a kottában jelölnie kell, különben nem úgy lesz végrehajtva.

A cikket olvasva viszont azt értem belőle, hogy kialakultak olyan előadói divatok, szokások, hogy bizonyos zenei helyzetekben hangsúlyos felütéseket játszanak akkor is, ha a kottában nincs jelölve, de Vashegyi helytelennek tartja ezt a gyakorlatot és szeretné letisztítani a zenéről az ilyen lerakódásokat.