"Ennek ellenére Horthy nem volt hajlandó Hitler kérésére megtámadni Csehszlovákiát"

Na, még mielőtt azt akarnád sejtetni, hogy a horthysta reakciósok milyen lovagiasak voltak, és szívjóságból visszautasították a gonosz Hitler felkérését Csehszkoszlovenszko megtámadását illetőleg, engedelmeddel megvilágítanám az érem igaz oldalát. 

A gazdasági és politikai "elit" örömmel vette a németek segítségét a revízió tekintetében, azonban 1938-ban kénytelen volt elgondolkodni: az oké, hogy eddig Anglia és Franciaország nem állja útját a náci agressziónak, azonban mi van, ha egyszercsak megelégelik és behúzzák a kéziféket?! A horthysta politikai és gazdasági "elit" annyira azért még volt józan, hogy egy esetleges németek és nyugati hatalmak közötti konfliktus kimenetelét nem látták kétségesnek: német vereséggel számoltak a nyugati hatalmak gazdasági fölénye okán. Tehát nem lovagiasságból, szívjóságból, hanem számításból nem éltek a lehetőséggel. Később, amikor látták, hogy a nyugatiak cserbenhagyni látszanak szövetségesüket és elengedték Csehszkoszlovenszkot, akkor már bátrabbak lettek a németek árnyékában és nem riadtak (volna) vissza akár egy fegyveres konfliktustól sem a Felvidéket megszállandó, azonban ekkor meg már ehhöz a német gazda engedélye hiányzott. A németek azt szerették  volna, ha '38-ban a magyarok provokálják ki, hogy a csehek fegyveresen rájuk támadnak, és így Németország, mint Mo. szuverenitásának védelmezője léphetne föl a nyugati közvélemény előtt, egyben megoldván Csehszkoszlovenszko földarabolását. Azért volt erre Hitlernek szüksége, hogy ne mindig ő tűnjön agresszornak. Azonban a magyarok számításból, gyávaságból nem éltek ezzel, amit Hitler zokon vévén később már nem állt olyan pozitívan a magyar revíziós törekvésekhez, és amikor már a magyarokban meg lett volna a hajlandóság, akkor már nem adta hozzá a támogatást rá. Így jutottunk el "münchenhez"...