"Ennek az anyagfajtának a specialitása abban rejlik, hogy „nyugalmi állapotában”  (nem hullámzik, és/vagy éppen nem jellemezhető vektorokkal, nem érzékelhető, illetve nem alkot semmilyen (tapasztalható anyagi) struktúrát?"

Dehogynem!

A sztatikus vektormezők (pl. elektromos, mágneses mezők) is vektorokkal jellemezhetők. És nagyon is tapasztalható (a töltött testek által tapasztalható) struktúrát alkotnak. Az elektrosztatikus mező például tisztán forrásos struktúrájú, azaz örvénymentes, a sztatikus mágneses mező pedig épp ellenkezőleg, tisztán örvényes, azaz forrásmentes szerkezetű.

 

"Ha jól értem, akkor a különböző kölcsönhatásokért különböző mezők felelősek. Azaz egy konkrét kölcsönhatás (pl. mágneses) csak egyféle mező „közvetítésével” jöhet létre.

Következésképp a létező kölcsönhatások száma szerint léteznek mezők is, más-más, azokat alkotó speciális anyagfajtát feltételezve?"

Az E és B vektormezők nem válnak abszolút módon szét, csak egy közös dolognak, a 6 független komponenssel rendelkező F elektromágneses mezőtenzornak a vizsgálat koordinátarendszerétől függő megjelenési formái. Az F  mező erőhatását egy töltött részecskére az egyik rendszerből nézve E és B vektornak, egy másik rendszerből nézve E' és B' kell tulajdonítanunk. Tehát, hogy az elektromágneses mező hatásában mennyi az elektromos és mennyi mágneses hatás, az attól függ milyen sebességűnek látjuk a töltést. (Itt ugyanarról a relativitásról van szó, mint amit Einstein a tér meg az időkoordináták között fedezett fel, sőt az ötletet épp az elektrodinamika adta neki. Mert a Maxwell egyenletek születésüktől fogva hordozták a speciális relativitást, anélkül, hogy ezt korábban valaki sejtette volna.)

 

Az elektrodinamikát meg a további két ismert kölcsönhatást (a gyenge és az erős nukleáris kölcsönhatást) kvantumosan tárgyalva az egyesített kvantummező elméletben, azok végül mind egyetlen kölcsönhatás különböző megjelenési formáinak bizonyulnak, hasonlóan, de jóval absztraktabb módon, mint ahogy az E meg a B egyesült az F-ben.

 

Nem értem miért erőlteted, hogy "aktivált" és "nem aktivált" mezőket különböztessél meg. Mi lenne az a nem aktivált mező? Mit csinál? Honnan tudhatnánk, hogy van? Mit csinál egy erő, amikor nem erőlködik? Soha nem hallottam ilyenféle kísértetekről.

 

Azt se értem, miért gondolod, hogy az a két mondat (a 2. és a 3. pont) kétféle értelmezés lenne a mezőre.

 

"mi különbözteti meg a „tér”-től ezt a speciális anyagot?"

A térhez csak egy általános geometriai szerkezetet társítunk. Az anyagtalan absztrakt testek tanát.

A mezőkhöz ezzel szemben valamilyen speciális (például elektromosan töltött) testek kölcsönhatásainak szerkezetét.

 

"A tér egy geometriai fogalom, aminek a létezése a valóságban szerintem kétséges. Olyan nem létezik, hogy „üres tér”.

Einstein is azt gondolta, hogy üres téridő nem létezik, így azt várta, hogy az áltrel alapegyenletének nem is lesz anyagmentes megoldása. De váratlanul kiderült, hogy az minden anyagtól és kölcsönhatási mezőtől mentes üres világra is egy konkrét megoldást ad, a de Sitter téridőt, jól meghatározott hiperbolikusan görbült szerkezettel.

 

Azt pedig végképp nem értem, miért ne beszélhetnénk térről, ha az valamivel ki van töltve. Úgy tűnik, te a tér fogalmát száműzni akarod mind az üres, mind a kitöltött helyekről. Mintha az anyag valahogy kiszorítaná a teret. Mintha a színpad megszűnne ott, ahol megjelennek a színészek. De ha nincsenek színészek, akkor meg: "olyan nem létezik, hogy üres színpad". Hát ez elég sajátos értelmezés, ha te így képzeled, kénytelen leszel az egész fizikát magad erejéből újraírni. Mert ez fikarcnyi érintkezést se mutat a meglévővel.

 

"Nem lehetséges, hogy amit „tér”-nek nevezünk az ezeknek a mezőknek az összessége?"

Most látom már, hogy ezért a teóriáért beszéltél inaktív mezőkről, s ezért igyekezted kiebrudalni a teret is, akár üres, akár tele.