Elminster Aumar
2017.06.19
|
|
0 0
1139
|
"Vagyis, mi nem közeledünk, hanem távolodunk azoktól (mármint a Serleg- Oroszlán- csillagképek közötti térrész látóhatárszéli
ojektumaitól)"
Két különböző dolog van itt összezagyválva.
Egy. Az univerzum általános relativitáselméletre alapuló tágulása miatt minden dolog távolodik minden másik dologtól, ez a Hubble-áramlás. Sőt a távolodási sebesség egyenes arányosságban áll a pillanatnyi távolsággal. Ebből következik az, hogy csak pillanatnyi távolság kérdése, hogy két dolog egymástól fénysebességet meghaladóan távolodik a táguló univerzumban.
Kettő. Valóban létezik a "háttérsugárzás nyugvó vonatkoztatási rendszere", mivelhogy az univerzum plazmakorszakában a sugárzási tér homogén és izotrop volt, és ezt megörökölte a lecsatolódás után a háttérsugárzás is. Azaz statisztikai átlagban - elemi térfogatba időegység alatt belépő és kilépő fotonok száma és energiaeloszlása értelmében - háttérsugárzás fotontengere homogén és izotrop mindenféle térbeli differencia nélkül. Ez a fotontenger együtt mozog a Hubble-áramlással (az univerzum tágulásával), így amely objektumok a Hubble-áramlástól eltérő mozgást szereztek az idők során, azok a háttérsugárzás fotontengerében egy kék- és egy vöröseltolódást tapasztalnak a pekuláris mozgásirányuk két átellenes oldalán (dipól anizotrópia).
|
Előzmény: ábmrus (1135)
|
|