"A húrelméletben a gravitonok a többi részecskéhez hasonlóan nem pontszerű részecskék, hanem húrok állapotai.
Teljesen kézzel fogható."
És mik a húrok? A húrelmélet még a puszta topológiájukat illetően se tud választani 10500 különböző egyaránt konzisztens lehetőség körül. Már ha a kozmológiai állandó pozitív. Ha negatív, akkor végtelen lehetőség van, de hát ez már mindegy is, hisz a 10500 is elképzelhetetlenül sok. Ez a helyzet több mint húsz évvel az utolsó "nagy húrelméleti forradalom" után. S nem az, hogy a húrok valami konkrétebb bizbaszok lennének az elektrodinamika vektormezőinél vagy a kvantum-mezőelmélet komplex számértékű részecskemezőinél. Egyelőre a húroknak még a geometriájuk legelemibb szintje, a topológiája is határozatlan, mivoltuk további részleteiről nem is beszélve.
Nem azért lenne jó, hogy a húrelmélet egyszer végre valami ellenőrizhető, használható eredményre vezessen, vagy legyen helyette akármi más kvantumgravitációs elmélet, mert az talán kevésbé absztrakt lesz. Erre szerintem nem lehet számítani. Hanem azért, hogy kezelni tudjuk az olyan jelenségeket is, amelyekben a kvantum és a gravitációs effektusok egyaránt meghatározóak. Például a Nagy Bumm vagy a fekete lyukak s egyéb szingularitások Planck idővel összevethető környezetét.
A jövőben szerintem már nem várhatók a klasszikus elektrodinamikához hasonlóan kézzelfogható fizikai elméletek. Egyébként rendesen meg is adóztatják mindazt amivel foglalkozik, még ha az adóellenőröknek fogalma sincs a mezőkről. De ez egyébként se a kézzelfoghatóságon múlik. Mennyire kézzelfogható egy "pénzügyi termék", vagy mondjuk az, amit tegnap olvastam: a "vallásturisztikai termék" illetőleg a "vallásturisztikai potenciál"?
