A lényeg nagyon nem ugyanaz!

A téridő geometriai struktúrája egy háttér, egy színpad, ami felett lejátszódnak a mezők történései.

Ez a kettő élesen elkülönül. Nem igaz, hogy:

 

"Amikor az elektromos tér/mező változása mágneses teret/mezőt hoz létre, akkor azt én úgy értelmezem, hogy a tér struktúrája változik meg."

 

Egyáltalán nem változik meg a tér struktúrája.

Volt próbálkozás ilyen egyesített elméletre, például a Kaluza-Klein ötdimenziós térelmélet, amiben az elektrodinamika jelenségeit is a téridő geometriai struktúrájára vezették vissza, sikertelenül.

 

"Mi az, ami megváltozik a tér szerkezetében. . ."

A tér szerkezetében nem változik meg semmi. Hanem csak mint egy háttérre kiterítünk két vektormezőt. Maxwell nagyon tudatosan használta erre a "field" szót, igazán szemléletes, mint egy földből kinövő búzamező. Ennek a mezőnek határozott szerkezete van, amit a négy Maxwell egyenlet ír le:

 

A B mindig divergenciamentes (nincs mágneses monopólus).

Amíg sztatikus az E, addig rotációmentes, a divergenciája pedig a töltéssűrűséggel arányos.

Amíg sztatikus a B, addig a rotációja az áramsűrűséggel arányos.

 

 

Ha viszont dinamikusan változnak, akkor összekapcsolódik a két vektormező:

Az E-nek lesz rotációja is, ami a B időbeli változási sebességével arányos.

A B-rotációja az áramsűrűségnek és az E időbeli változási sebességének összegével lesz arányos.

 

 

Így ott is lesz a E-nek és B-nek rotációja, ahol nincsenek se töltések se áramok, s a két vektormező rotációit kölcsönösen a másik mező időbeli változási sebességei generálják, ami c sebességgel terjed szét a térben.

Ez röviden a Maxwell egyenletek tartalmi mondanivalója